Mégegyszer...

Bús fejünket vad kősziklák;
Rejtögetik, lappontgatják
Jártunk-keltünk eltakarja
Erdők, berkek bús avarja

Amerre bujdokol, erdőn-hegyen át
Ne mossa le zápor a lába nyomát!
Avarba ne rejtse levéltakaró
Szél el ne söpörje, ne födje be hó!

Amerre jár lovunk lába
Sír az erdő minden fája
Bús árnyéka ráhulldogál
A bujdosó katonákra

Őrizze meg épen a sűrű vadon
Maradjon sugaras mindig az a nyom
Minden kis porszeme sértetlen álljon
Hogy az én kedvesem visszataláljon!

Sebeink nem szűnnek meg fájni, égni
Nem enyhültek, újulnak szenvedési
Rég alva járunk, és némán vérzünk
Hova tűnt régi dicsőségünk?
Ha mégegyszer, mégegyszer felvirradna
Szabadságunk lehanyatlott napja!
Hej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnád
A Te bujdosóidnak dalát